4. fejezet

HORATIUS LUMPSLUCK

Harry a Privet Drive-on tett hosszú út során észreveszi, hogy Dumbledore egyik keze elhalt vagy valami ilyesmi: feketék, elszenesedettek az ujjai, és az olvadt, maradék bőr is nagyon érzékeny. Az igazgató azt mondja, majd elmeséli, mi történt vele, de addig is Harry ne törődjön ezzel az aprósággal. Harry úgy érzi, kínos a beszélgetés, hiszen amúlt év végén ordibált Dumbledore-ral; az öregúr azonban nem feszélyezi magát, még társas hoppanálást is tesz, hogy elvigye magával Harryt a helyre, ahol az ügyet el kell intézniük.

A hoppanálás nem kellemes dolog, végül Harryék mégis kikötnek egy kis faluban, ahol az igazgató szerint Horatius Lumpsluck lakik. Ő egy tanár, és Dumbledore vissza akarja csábítani a Roxfortba, hiszen megint nincs SVK-teacher. Harry nem érti, miért kell ő ide, de hamarosan kiderül: az igazgató csalinak akarja asználni.

Hortius azonban nem hatódik meg: miután kiderül, hogy a lakásában talált vér és felfordulás csak álca volt, és Dumbledore megtalálja, a dagadt öreg elmondja az igazgatónak, hogy nem vágyik a tanításra. Dumbledore vécére megy, s közben Harry beszél Lumpsluck-kal. Kiderül, hogy a fiú édesanyja volt Horatius kedvenc tanítványa; és Lumpsluck azt is elárulja, hogy bujkál a halálfalók elől. Harry rávilágít, hogy amíg Dumbledore az iskolában van, addig a Roxfort a legbiztonságosabb hely egy tanárnak, s ennek hatására Horatius végül elfogadja a munkát.

Dumbledore örömmel hallja ezt, és gratulál Harrynek az eredményhez. Elindulnak az Odúba.

Ott azonban az igazgató beszél Harryvel, s elmondja neki, hogy Sirius büszke lenne rá, és hogy ő maga is az a minisztériumbeli történtek után (5. rész). Azt is elárulja, hogy szeretné, ha Harry ebben az évben különórára járna hozzá; azt azonban nem mondja meg, hogy mit fog neki tanítani. Végül az igazgató és a felnőtt megindul az Odú bejárata felé.

DUMBLEDORE: Jól van. Mintha fényt látnék a konyhában. No gyere, szerezzük meg Mollynak azt az örömöt, hogy elszörnyülködhessen rajta, milyen sovány vagy." (magyar kiadás, 82. oldal)

A fejezet a magyar kiadás 61-82. oldaláig tart.