|
HARRY POTTER
James és Lily Potter nagy varázslók voltak: barájuknak mondhatták Albus Dumbledore-t, jóban voltak az aurorcsaládokkal és ismerték Sirius Black-et, Remus Lupint, Peter Pettigrew-t. Az életük tehát boldog volt... hát még amikor kisfiuk született, Harry. Ám mindez túl szép volt, hogy igaz legyen: a kor legnagyobb sötét mágusa, Voldemort (akinek nevét a várázslónép kiejteni sem merte) ismeretlen segítséggel rájuk talált. Felkutatta és megölte ellenségeit, hát Potterék sem lehettek útjában: meggyilkolta a szülőket, amikor azonban a kisbaba Harry Potterre szegezte pálcáját, az amúgy nyomtalan gyilkos átok (lsd.: Varázslatok menü) heget ütött a gyerek homlokán, majd visszapattant Voldemortra, aki ezek után emberi roncsként tengődött tovább, és már csak menekülni maradt ereje.
Ettől a perctől fogva Harryt hatalmas rajongás és tisztelet övezte a mágusok világában, Albus Dumbldeore azonban úgy látta, jobb, ha a gyerek semmit sem tud múltjáról, csak ha már felkészült rá. Elhelyezte a babát az utálatos Dursely-éknél, mivel Vernon Dursley neje, a girhes és lóarcú Petunia néni Lily Potter testvére volt. Szomorú korszak volt az itt eltöltött tíz év: Dumbledore-nak hadakoznia kellett a megmaradt Voldemort-hívekkel, Lupin bujkálásra kényszerült, Sirius Black-et pedig meggyanúsították Potterék elárulásával. Harry a muglik között sínylődött.
Utálatos környezetben nevelkedett: Vernon bácsi és Petunia néni fia, Dudley mindenből jobbat, szebbet kapott, mint ő. Nem csoda hát, hogy nem akarta elhinni, amikor egy óriás állított be a házba, Rubeus Hagrid (lsd.: később), s elmondta neki, hogy a szülei varázslók voltak, és hogy ő, Harry különleges, sőt felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Hagrid segítségével Harry megvette az összes cuccot, ami a Roxfortba kellett: varázspálca, talár, üst, könyvek... aztán a Roxfort Expresszen elutazott a varázsiskolába.
Sok barátra lelt ott: a lusta Ron, a stréber Hermione, a jószívű Hagrid, a bölcs Dumbledore professzor és a szigorú de igazságos McGalagony professzor mind pártját fogta. Azonban akadtak ellenségei is: például Hóborc, a kastély gonosz kis szelleme, Frics, a gondnok, Perselus Piton, a gőgös bájitaltantanár... és Voldemort, aki ezúttal a Bölcsek Kövét akarta megszerezni, s majdnem visszatért. Csak Harrynek köszönhető, hogy a katasztrófa nem következett be.
A fiú második évében is sok kalandba keveredett a Roxfortban: repülő kocsi, eltűnő-felbukkanó manók és egy gonosz felirat a falon: Rettegjetek, sárvérűek! (lsd.: Fogalmak menü). Újra Voldemort állt a háttérben, kinyittatta egy diákkal a Titkok Kamráját. Harry viszont megint megmentette az iskolát; majd harmadikban megismerkedett szökött rab keresztapjával, Sirius Black-kel, akiről kiderült, hogy nem ő árulta el Harry szüleit Voldemortnak, csak a nyakába varrták ezt a rettenetes tettet. Ám senki sem tudta megakadályozni, hogy Voldemort testet öltsön: Harry és barátai negyedik tanévében a Sötét Nagyúr immár hús-vér emberként vetette magát hőseink nyomába. Az ötödik év sem telt izgalmaktól mentesen: a szemüveges fiú egy jóslatért küzdött a Voldemort-ellenes Főnix Rendjének oldalán; hatodikban pedig a horcrux-okat (lélekdarabokat) kezdte el hajkurászni... de a hatodik évről ezen az oldalon bővebben is szó esik.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
